2013. május 11., szombat

ez a kibaszott blogspot egy nagy rakás szar...

ez a kibaszott blogspot egy nagy rakás szar, nem töltök fel ide több dolgot, kérem valaki csináljon nekem egy weblapot!!!

2012. január 22., vasárnap

2011. december 11., vasárnap

nyomokban földimogyorót tartalmazhat

Részint látszik még a tél pusztítása. A befagyott, majd újra kiolvadt föld statikus nyugalommal várta a tavaszt: ha itt lenne már... Gondolom mindenkivel megesett, hogy elolvasta egy csokoládé szelet, vagy egy keksz hátulján lévő szöveget. Mari nem olvasta el. Valójában Mari soha nem olvasott el egyetlen figyelmeztetést sem.
Nyolcvankilenc kilós testétben alig pár pillanat alatt tűnt el az édesség. Mari otthon üldögélt, a hatalmas öntöttvas-kályha mellett, és halkan dicsérte az élet apró, ám annál finomabb örömeit. Ez örömök közé sorolhatnánk az imént elfogyasztott hetvenöt grammos kekszet. Vagy a reggeli gyanánt elpusztított hat szelet csokoládékrémmel kent kenyeret. Vagy az alig reggeli után emésztett sós burgonyaszirmot. Vagy éppenséggel a tíz óra tájban elfogyasztott piskótatekercset egy hatalmas bögre kakóval. Ide tartozik még a háromfogásos ebéd, és természetesen a desszertként lenyelt dobostorta pár szelete. Sorolhatnám a délután folyamán elfogyasztott étkek és édességek végeláthatatlan listáját, talán meg sem kell említenem, hogy Mari, bizony krónikus éhségben szenvedett a nap huszonnégy órájának azon részében, melyet nem alvással töltött el. Elhízott, és meglehetősen visszataszító képviselője volt a szebbik nemnek. Mari tizenhárom éves volt, százötvenegy centiméter magas, és majdnem egy mázsa. Senki sem bírta belátni, hogy igenis, súlyos állapotára való tekintettel kezelni kellene ezt az elhanyagolt egészségügyi állapotban lévő testet. Szülei szemük fénye akkor ragyogott teljes fényében, ha evett. Ez nem volt titok senki számára, a városban csak úgy emlegették, hogy „a kövér lány a Piac-térről”. A Piac-tér nem csupán Mari személyéről lett híres, hanem a piacról, ami – láss csodát – a tér komponense volt. Mari minden nap találkozott a friss gyümölcsök és zöldségek színes, illatos áradatával, de sosem hatott rá kellő képpen. A színük mindenesetre szép, és erőteljes, ezt Mari is belátta, de többre nem méltatta őket. Sokkal biztonságosabb légkört jelentett neki Sanyi bácsi édességboltja, ahol a piacon látott színkavalkád egészen más jelleget kapott. Itt is volt dinnye, banán, és minden egyéb finomság, cukormázban, töltelékkel, gumival és szinezékkel. Mari léptei egyre inkább szaporodtak, amint kiért a Piac-térről, és alaposan lecsökkent azon tényezők száma, melyek lassították a haladásban. Általában lomhán haladt mindenhová.
Járása szabálytalan; görbe gerince, és méretes karjai miatt kilengéssé fajult lötyögése. Minden testrész külön életre kelt a járás során. Kabátban, enyhén gyötrő látványt nyújtott, ahogy erőt vett magán, a vágtához készülve. Fejvesztve futott végig a Vásár utcán, majd befordult a Kosztolányi út kereszteződősénél, ahol átkelt a zebrán nem törődve a tilos jelzéssel, és innen már jól látta Sanyi bácsi édességboltjának sárgára mázolt ajtaját. Szemei csillogtak, amikor meglátta az idős bácsit a bolt kirakatán keresztül. Kedvelte az öregurat, mert savanyúcukrot kapott minden vásárló, mint grátisz. Mari zsebében négyszáz forint volt, amit pár perc alatt el is költött. Vett négy darab epres nyalókát, egy zacskó pehely cukrot, egy darab édes töltelékes rágógumit, és négy darab mályvacukrot. A savanyúcukor az imént is kijárt a lelkes vásárlónak. Leült a kirakat előtti lépcsőre, és felfalta a mályvacukrokat. Mint a részeges munkanélküliek, akik megitták a reggeli fröccsöt, könnyed és tiszta léptekkel indult hazafelé. Orcáján viselt zsírpárnák rózsaszín fényt kaptak, s izzadtságát felitta a kabát. A Kosztolányi út jelzőlámpáját immár figyelembe véve tért rá a Vásár utcára, ahonnan már hallotta a tér nyüzsgését. Semmitmondó tekintettel futtatta végig a szemét a zöldségeken, és házuk kapuja felé vette az irányt. Az asszonyok megmosolyogták a lány ügyefogyott járását, és össze is súgtak a háta mögött, de Marit abban a pillanatban senki és semmi nem tudta elszomorítani.
Hazatérvén elfogyott az összes édesség. Nagy nehezen, testének mozgási korlátai között leöltözött, és a konyha felé indult, ahol édesanyja már az uzsonnával várta, ami öt darab méretes mákosgubából állt. Ezek után sietve ment fel az emeletre, ugyanis kezdődött a délutáni mesemaratón a tévében. Két órán keresztül nézte a rajzfilmeket, és a testében lerakódott zsírfölösleg újabb szöveteket alkotott. Vacsora után, jóllakottan, jött az elmaradhatatlan sütemény-szeánsz. Üzleti süteményt vásároltak a szülők. Pedig nem szokásuk – anyja mindig maga süti a süteményeket , de a vasalás miatt elhúzódott a napja. Mindezt a szokásos esti procedúra követte: arc-, kéz-, és fogmosás, pizsamába öltözés, és alvás.
„A sütemény nyomokban földimogyorót, mandulát, és egyéb magvakat tartalmazhat.” Írta a doboz. Mari gyomrában savak, toxinok, és mindenféle váladékok keletkeztek, melyek összefüggő méreg-keverékké redukálódtak, és elborították a hasüreget. Hajnal kettő óra tizenhét perckor kiütések jelentek meg Mari szája körül, úgy festettek, mint a csaláncsípés. Ezt allergiás reakciók sorozata követte, majd a megtelt gyomor káros váladékai túltettek a szerv térfogatán, és sürgős kiutat kerestek. Halk öklendezés, majd hányás. Mari úgy feküdt az ágyában, mint egy benyugtatózott bálna, akit holmi okádék nem mozdíthat ki a medréből. A kislány légúti járatai megteltek, és az agya oxigénhiány miatt felmondta a szolgálatot. Mari lett a leghidegebb test a házban.

(2009)

2011. október 16., vasárnap

négyeshatos etűd

szárnyán vízgyöngyös toll
lékes levegőben
halakra lesve
szürkés hajnalon odalibeg
egy szakállas esőáztatta
hontalan s keresve
csikket köpések között
hideg kézzel elragad egy
nagyobb darabot.