emma gyilkosai

rézkarc, akvatinta 2012


"maga nagyon erőlteti a vonalakat"

csempe

fotó

csatornában

egyszerű technika 2011

nyomokban földimogyorót tartalmazhat

Részint látszik még a tél pusztítása. A befagyott, majd újra kiolvadt föld statikus nyugalommal várta a tavaszt: ha itt lenne már... Gondolom mindenkivel megesett, hogy elolvasta egy csokoládé szelet, vagy egy keksz hátulján lévő szöveget. Mari nem olvasta el. Valójában Mari soha nem olvasott el egyetlen figyelmeztetést sem.
Nyolcvankilenc kilós testétben alig pár pillanat alatt tűnt el az édesség. Mari otthon üldögélt, a hatalmas öntöttvas-kályha mellett, és halkan dicsérte az élet apró, ám annál finomabb örömeit. Ez örömök közé sorolhatnánk az imént elfogyasztott hetvenöt grammos kekszet. Vagy a reggeli gyanánt elpusztított hat szelet csokoládékrémmel kent kenyeret. Vagy az alig reggeli után emésztett sós burgonyaszirmot. Vagy éppenséggel a tíz óra tájban elfogyasztott piskótatekercset egy hatalmas bögre kakóval. Ide tartozik még a háromfogásos ebéd, és természetesen a desszertként lenyelt dobostorta pár szelete. Sorolhatnám a délután folyamán elfogyasztott étkek és édességek végeláthatatlan listáját, talán meg sem kell említenem, hogy Mari, bizony krónikus éhségben szenvedett a nap huszonnégy órájának azon részében, melyet nem alvással töltött el. Elhízott, és meglehetősen visszataszító képviselője volt a szebbik nemnek. Mari tizenhárom éves volt, százötvenegy centiméter magas, és majdnem egy mázsa. Senki sem bírta belátni, hogy igenis, súlyos állapotára való tekintettel kezelni kellene ezt az elhanyagolt egészségügyi állapotban lévő testet. Szülei szemük fénye akkor ragyogott teljes fényében, ha evett. Ez nem volt titok senki számára, a városban csak úgy emlegették, hogy „a kövér lány a Piac-térről”. A Piac-tér nem csupán Mari személyéről lett híres, hanem a piacról, ami – láss csodát – a tér komponense volt. Mari minden nap találkozott a friss gyümölcsök és zöldségek színes, illatos áradatával, de sosem hatott rá kellő képpen. A színük mindenesetre szép, és erőteljes, ezt Mari is belátta, de többre nem méltatta őket. Sokkal biztonságosabb légkört jelentett neki Sanyi bácsi édességboltja, ahol a piacon látott színkavalkád egészen más jelleget kapott. Itt is volt dinnye, banán, és minden egyéb finomság, cukormázban, töltelékkel, gumival és szinezékkel. Mari léptei egyre inkább szaporodtak, amint kiért a Piac-térről, és alaposan lecsökkent azon tényezők száma, melyek lassították a haladásban. Általában lomhán haladt mindenhová.
Járása szabálytalan; görbe gerince, és méretes karjai miatt kilengéssé fajult lötyögése. Minden testrész külön életre kelt a járás során. Kabátban, enyhén gyötrő látványt nyújtott, ahogy erőt vett magán, a vágtához készülve. Fejvesztve futott végig a Vásár utcán, majd befordult a Kosztolányi út kereszteződősénél, ahol átkelt a zebrán nem törődve a tilos jelzéssel, és innen már jól látta Sanyi bácsi édességboltjának sárgára mázolt ajtaját. Szemei csillogtak, amikor meglátta az idős bácsit a bolt kirakatán keresztül. Kedvelte az öregurat, mert savanyúcukrot kapott minden vásárló, mint grátisz. Mari zsebében négyszáz forint volt, amit pár perc alatt el is költött. Vett négy darab epres nyalókát, egy zacskó pehely cukrot, egy darab édes töltelékes rágógumit, és négy darab mályvacukrot. A savanyúcukor az imént is kijárt a lelkes vásárlónak. Leült a kirakat előtti lépcsőre, és felfalta a mályvacukrokat. Mint a részeges munkanélküliek, akik megitták a reggeli fröccsöt, könnyed és tiszta léptekkel indult hazafelé. Orcáján viselt zsírpárnák rózsaszín fényt kaptak, s izzadtságát felitta a kabát. A Kosztolányi út jelzőlámpáját immár figyelembe véve tért rá a Vásár utcára, ahonnan már hallotta a tér nyüzsgését. Semmitmondó tekintettel futtatta végig a szemét a zöldségeken, és házuk kapuja felé vette az irányt. Az asszonyok megmosolyogták a lány ügyefogyott járását, és össze is súgtak a háta mögött, de Marit abban a pillanatban senki és semmi nem tudta elszomorítani.
Hazatérvén elfogyott az összes édesség. Nagy nehezen, testének mozgási korlátai között leöltözött, és a konyha felé indult, ahol édesanyja már az uzsonnával várta, ami öt darab méretes mákosgubából állt. Ezek után sietve ment fel az emeletre, ugyanis kezdődött a délutáni mesemaratón a tévében. Két órán keresztül nézte a rajzfilmeket, és a testében lerakódott zsírfölösleg újabb szöveteket alkotott. Vacsora után, jóllakottan, jött az elmaradhatatlan sütemény-szeánsz. Üzleti süteményt vásároltak a szülők. Pedig nem szokásuk – anyja mindig maga süti a süteményeket , de a vasalás miatt elhúzódott a napja. Mindezt a szokásos esti procedúra követte: arc-, kéz-, és fogmosás, pizsamába öltözés, és alvás.
„A sütemény nyomokban földimogyorót, mandulát, és egyéb magvakat tartalmazhat.” Írta a doboz. Mari gyomrában savak, toxinok, és mindenféle váladékok keletkeztek, melyek összefüggő méreg-keverékké redukálódtak, és elborították a hasüreget. Hajnal kettő óra tizenhét perckor kiütések jelentek meg Mari szája körül, úgy festettek, mint a csaláncsípés. Ezt allergiás reakciók sorozata követte, majd a megtelt gyomor káros váladékai túltettek a szerv térfogatán, és sürgős kiutat kerestek. Halk öklendezés, majd hányás. Mari úgy feküdt az ágyában, mint egy benyugtatózott bálna, akit holmi okádék nem mozdíthat ki a medréből. A kislány légúti járatai megteltek, és az agya oxigénhiány miatt felmondta a szolgálatot. Mari lett a leghidegebb test a házban.

(2009)

együgyű

a4, tus, papír 2011

lomtalanítás

alig naplemente után

17 x 13 cm,
rézkarc, akvatinta (2011)

mivel hogy Ridzsalu-I-Ghabib

indonéz teremtés-mese illusztráció

olajpapír

B3, olaj (2o11)

erdő variáció IV

pittceruza

nyomdabarát firkák

négyeshatos etűd

szárnyán vízgyöngyös toll
lékes levegőben
halakra lesve
szürkés hajnalon odalibeg
egy szakállas esőáztatta
hontalan s keresve
csikket köpések között
hideg kézzel elragad egy
nagyobb darabot.

félember

hidegtű, 21 x 15 cm
2011

térház

A3, monitípia 2o11

a szöveget ugyanúgy

jupí?

csütörtökön mérlegen leszek.

fuck yeah

A3 papír
kombinált technika

hajdúnánás - városháza

A3 papír
lavírozott tusrajz

action painting

2x 6o x 4o cm
vászon, tus

"hahaha-hehehe-hihihi" (Apollinaire)

oltár

nagy x nagy
karton

ötlet

életműdíjat kutyáknak!

hajó az Ürben

ü ü ü ü ü üüü ü üü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü (hajó) ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü üü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü üüü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü üü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü ü r

szilánkok

kb 15x22 cm
hidegtű, acél.
(2oo8)

erdő variáció I.

kábé 4ocm x 2ocm
monothypia
(tusnyomat)
2o1o

szabad asszociációs játék az életről, magáról.

kenyérnek túl lyukas
kiflinek túl rövid
zsemlének túl ovális
víznek túl száraz
lisztnek folyékony
bornak túl keserű
szőlőnek túl magtalan
hegynek nem hegyes
dombnak nem dimbes
aranynak nem puha
igének túlságosan állítmány
méznek nem édes
citromnak se nézném,
ha nézném.
ha nézném,
tudnám. tudatnak túl alatti
várnak sem stabil
erőnek is gyenge
tintának nem kék
sónak nem kristály
madárnak hüllő
keréknek küllő
órának számlap
csillagnak sárga
pultnak por
pultnak sör
sörnek puccs
puncsnak rózsaszín
mesének zongora
gyereknek dal
hangnak szín
sírnak ásó
holtnak márvány,
tengernek malac.

miért is maradjon?

és elment.
bebugyolálta az utolsó darabját a szénné
égett madáretetőnek. elszállt,
szállni volt kedve.
"ha szállni van kedve..."
mondtam

legyen nektek.

mecset

(2009, Szíria)

görbe este

vegyes technika, farost
részlet
(2oo9)



Technika: hidegtű.
Műanyag, 18x9 cm
(2008)

jégmecset

Technika: rézkarc, aquatinta.
Vörösréz, 25x15,5 cm
(2008)

charbonnel

Technika: foltmaratás, hidegtű.
Pléh, 17x12,5 cm
(2010)

kávé

Technika: foltmaratás, hidegtű - sörös-doboz szétvágva, kilapítva, belekarcolva azután meg jól megmaratva vas-kloriddal. Pléh.
18,5x12 cm
(2010)

hazárd-mennyország

Technika: rézkarc és aquatinta.
Vörösréz, 30,5x19,5 cm
(2010)

deus ex machina

Állítólag isten mindent lát. Állítólag isten lát.

Állítólag isten létezik. Határozott ideig.

afamea.

Hozzám nőtt.
2oo9, Szíria.

egy lányról.

Egyvalakiben imádok csalódni. Az a gond, hogy már szinte nem is köszönök neki, ő sem igazán nekem, de biztos vagyok benne, akármilyen hihetetlen is, hogy eszébe jutok néha-néha. Nem mint kellemes emlék, vagy fojtogató rossz álom, csak úgy, mint az embernek egy kutya, vagy rénszarvas, esetleg tűzzománcos nyakék. Hiába, nekem is eszembe jut ő. Fátyolosan, itt-ott élesen, vagy tudja a fene hogyan, lényeg, hogy ott van. Mint egy kutya, rénszarvas, vagy tűzzománcos nyakék.

esz-asz-én kenyerem.

rég írtam ide. feltűnt?

legközelebb akkor látsz új bejegyzést, ha használható, megrágható anyag lesz a kezemben. ugyanis vannak dolgok, amiken javítani szeretnék. a homályos és kusza képek tömkelegén, az átláthatatlan szavakon, melyek nem hordoznak semmilyen mélyebb mondanivalót, csak valamilyen véletlen folytán oda kerültek, ahova.

ha sikerül ötletet gyűjtenem, vagy használható infót feldolgoznom, és mindenféle gyanúsan esendő irodalmi formába gyúrnom, akkor újra írok majd.

de az biztos, hogy a közeljövöben nem tervezek netes publikációt sem ezen a blogon, sem a www.kaptar.sk oldalon. írást nem készülök ismét a nevem alatt publikálni nyomtatásban.
ez mától: 2009. december 12.-től él, s nem terjed ki az előzőleg megállapodott megjelentetésekre.

Egy délutánom a radiológián

Az ember annyi mindenen gondolkodik, amikor egy váróteremben üldögél, és vontatott unalommal lépeget végig a kijárt perceken. Bambán szemléli az ugyancsak hasonló sorsra jutott embereket, és a nővéreket, amint mindenféle papírokat hurcolnak az egyik doktortól a másikhoz. Előregörnyedés, ásítás, fejvakarás, hátragörnyedés. Jobbra nézünk. Kemény padok, ülő emberek. Egy roma házaspár, egy kisfiú az apjával, és egy feltűnően szép arcú lány. Balra nézünk. Takarítónő és felmosórongy. Meg vödör. Liftek zaja. Ajtócsukódás, visszhangzó párbeszéd, közben valaki köhög. Előregörnyedés, ásítás, fejvakarás, hátragörnyedés.
Megfigyeltem, hogy a főutcai galambok kövérebbek, mint a külvárosiak. Nem szeretem a galambokat. Mindig a nagy, narancssárga, égetett kerámiacserepes háztetőn üldögélnek. Azon a tetőn mindig van galamb. Nagy, szürke foltnak látszanak, ha hunyorítunk.
Megint köhög valaki. Liftzaj. Sarokkopogás a csempén. De jó, hogy errefelé nem repülnek galambok! Sötét anyagból készült, hosszú kabátokat fogok enni. Biztosan estére kerülök ki innen. Egykedvű és halk, de közben a maga módján mégis színpadias könyörgés az enyém. Eztán másképp gondolok majd a radiológusokra. Színészek ezek is mind.
Talán az a legdeprimálóbb, hogy az éjszakai vizeléses posztert injekciós tűk segítségével helyezték fel a faliújságra.

Egy kaftános öregúr térdelése

Májfoltos kezével megfogta a busz bőrkapaszkodóját, és üveges szemeivel felém nézett, mint aki a világ túlfelére lát. Korai óra volt ez.
A sofőr megijedt az úton átszaladó macskától, hirtelen lefékezett, és a lökés ereje térdre kényszeritette a nyugdijast.

"Naplómból I.-II."

Szoborhoz

Egyszer, csak egyetlen egyszer megtehetnéd azt, amit kérek tőled. Meguntam, hogy naphosszat a képedet kell bámululnom, a merev és mozdulatlan izmaidat, a szemeid, és a lefagyott ajkad.
Sohasem pislogsz.
Elegem van belőled! Fehér vagy, mint a halál, és a nyugalmad őrjit meg a legjobban. Ugyanazt a pontot figyeled untalan már csaknem négy hónapja. Egyébiránt... pont négy hónapja tettelek új helyre. Az elején még némileg ügyeltem arra, hogy ne legyen olyan unalmas az életed. Sapkát raktam rád, és napszemüveget, hogy védjen a fénytől.
Felfordul tőled a gyomrom! Szólalj már meg!
Nem? Igy is jó. Várhatod, hogy jobb helyre rakjalak. A zongora tetején még nem voltál... Most is a zongorát figyeled? Zsinóron rángattál mindvégig. Kinézed magadnak az új helyet. Bárhová raknálak, te mindig az új pozición töprengenél.
Felőlem akár el is törhetsz. Többet ne nézz rám.

Emlék a papáról

Nagypapa a régi, kopottas gesztenyefa-hintaszékben üldögélt a tornácon. Azt figyelte, ahogy a házzal szemben lévő tölgyfa hatalmas levelei között utat talál magának a napsugár, és rávetül a fűszálakra. Az amorf elrendeződésű árnyékos és fényes foltok a nagypapa képzeletével játszottak. Szerette nézni a nagy tölgyfát. Számtalanszor mesélte, ahogy gyermekként hódította meg az egyre csak magasodó ágakat; ez a fa már emberemlékezet óta ott áll az udvaron. Egyike lett volna azoknak a több száz éves fáknak, amiket tavaly nyáron kivágtak az utcában. A mi fánkat is ki akarták vágni, de nagypapa nem hagyta, az ő számára többet jelent, mint egy növény. A tölgyfa árnyékában nőtt fel, egy volt vele.
Kornél és én, már régen terveztük, hogy elvisszük nagypapát rég nem látott testvéréhez Bécsbe. Itt az idő hát, hogy meglepjük az öreget, aki épp azon a napon töltötte be a százat. Nem maradhattunk tovább négy-öt napnál, mert a papa minden vasárnap kiballag a temetőbe, friss virágot tesz a sírra, és mécsest gyújt nagymama emlékére. Huszonhét éve már, hogy elvitte a rák. Azért nagyon örülünk neki, hogy a papa kora ellenére úgy ahogy gondoskodik magáról.
Összepakoltuk hát a legszükségesebbeket, és a csomagokat Kornél berakta az autóba.
- Nagypapa, indulunk. Tessék jönni, kérem.
- Az útlevelek megvannak, lányom?
- Útlevél? – hebegtem.
- Az útlevél. Útlevél nélkül nem mehetünk sehova.
- Nagypapa… az útlevél-ellenőrzés megszűnt Ausztria és Magyarország között.
A nagypapa nem igazán figyelte, mi történik a világban. Ilyenkor általában mélyen hallgatott, és hangos sóhajtásokat köpködött a későnyári levegőbe. Most sem szólt semmit. Az autó felé tartottunk, a papa meg én.
- Etus megvan? – kérdezte a nagypapa.
- Etus! Persze, már „előkészítettük”.
Nagypapa beszállt az autóba, én a bátyám mellé osontam.
- Vinnünk kell a macskát is. – jelentettem ki határozottan, s közben gondosan ügyelve arra, hogy a papa ne halljon meg az egészből semmit.
- A macska nem jön. – vágta rá azonnal.
- Pedig jönni fog. Nagypapa miatt muszáj.
Kornél dühösen nézett rám. Valahogy úgy, mint a régi görög királyok, látván, hogy egy csapásra romba dőlt, mit felépítettek. Hiába volt ő az idősebb, a velem szembeni vitákat csakhamar föladta. A macskaketrec pont befért a hátsó ülésre, mellém. A nagypapa még az út előtt utoljára ránézett a házára, lezseren megvonta a vállát, és odaszólt Kornélnak: „Taposs rá, fiam! Messzi van a cél...”
És Kornél rátaposott.