Egyszer, csak egyetlen egyszer megtehetnéd azt, amit kérek tőled. Meguntam, hogy naphosszat a képedet kell bámululnom, a merev és mozdulatlan izmaidat, a szemeid, és a lefagyott ajkad.
Sohasem pislogsz.
Elegem van belőled! Fehér vagy, mint a halál, és a nyugalmad őrjit meg a legjobban. Ugyanazt a pontot figyeled untalan már csaknem négy hónapja. Egyébiránt... pont négy hónapja tettelek új helyre. Az elején még némileg ügyeltem arra, hogy ne legyen olyan unalmas az életed. Sapkát raktam rád, és napszemüveget, hogy védjen a fénytől.
Felfordul tőled a gyomrom! Szólalj már meg!
Nem? Igy is jó. Várhatod, hogy jobb helyre rakjalak. A zongora tetején még nem voltál... Most is a zongorát figyeled? Zsinóron rángattál mindvégig. Kinézed magadnak az új helyet. Bárhová raknálak, te mindig az új pozición töprengenél.
Felőlem akár el is törhetsz. Többet ne nézz rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése